Távolság kérdése. Ha megfelelő magasságból, jó szögből nézzük, főúri berendezkedésre szánt, szellős Bauhaus lakóház. Az utcafrontról nézve lerobbant bérkaszárnya, ami egy leépült, proli környék közepén áll, egyszerre több forgalmas tömegközlekedési csomóponthoz is túl közel.

Ismeretség kérdése. A ház előtt elsétálva, belesve ez utcafrontra néző, berácsozott ablakú egylégteres lukba, - ami ma már hangszerbolt, de a kilencvenes évekig a házfelügyelő szolgálati lakása volt - a házfelügyelőnő egy idült alkoholista, a férje egy szánalmas nyomorék.

Megismerni őket nem kellett sok idő, hiszen mindketten közvetlen, nyílt emberek voltak, hamar baráti viszony alakult ki a családjaink között. Bandi papa a kemény ötvenes években már teherautó sofőr és melós volt, nem túl sok szabad hétvégével, hogy a gyerekeinek mindent megadhasson. Ötven éves korára teljesen tönkre mentek az ízületei, emiatt nagyon el is volt hízva, minden irányban lefolyt az állítható magasságú, kerek ülőlapos forgószékről. Szióka - Erzsike mindenkinek így köszönt, korra, nemre és státuszra való tekintet nélkül, ezért ez lett a beceneve - nem tudom mit csinált fiatalon, de az utolsó éveikben átjárt a szemben lévő bőrgyárba, természetesen jóban volt a bőrösökkel is, akik a jobb maradékanyagot mind neki adták. Szóval Szióka szerezte a kidobandó maradékanyagot, amiből a fantasztikus kézügyességű, de addigra már jószerivel mozgásképtelen Bandi papa első osztályú óraszíjakat és öveket csinált. Ült azon a fodrászszékre hasonlító székén és egész nap dolgozott, Szióka meg a közeli piacon és az aluljáróban eladta az öveket és az óraszíjakat.
Esténként, ha jó idő volt a ház, sőt a kisebb környék jobbik fele az ajtajuk előtti, a parkoló autóktól beton virágládákkal elkerített placcon gyülekezett, beszélgettek. Bandi papa ilyenkor kifordult a székén, hosszúlépésre és büdös cigire gyújtott. Emlékszem, anyukám rakott az ölébe, ott játszottam a kedvemért a vitrinből kivett sárkány zöld modell Trabanttal. Ilyenjük volt régebben, amíg Bandi papa tudott vezetni. Szióka nagyon büszke volt rá.

Sziókát egy reggel megkérdezte apukám, hogy mit iszik a bögréjéből, teát? Konyakot ivott, azért a bögréből, hogy ne lássák. A családi igénytelenség jegyében nálunk mindenki mindent a saját reklámbögréjéből szürcsöl. Soha nem felejtjük el ezt a poént.