Egy közösségbe újként bekerülve óhatatlanul sztereotípiák mentém értékeli az ember az ismeretleneket. Az a jó, ha idővel ezeket pozitív tapasztalat írhatja felül. A kellemes csalódások akkor a leghatásosabbak, ha valakiről a legrosszabbat gondoljuk a látottak alapján, ismeretlenül.

Az aktuális munkahelyemen van két idősebb nő, akik folyton együtt mozognak. Az egyikük nagydarab, festett szőke, homlokán mindig olvasószemüveget hord. A másiknak hosszú, sötét, egyenes haja van, lobog a kabátja és az orra hegyén lógatja a szemüvegét. Nos, ők voltak azok, akik eleinte a tőlem egyébként mindenkinek kijáró, szemkontaktussal kísért hangos köszönést csak úgy ímmel-ámmal viszonozták amiből én persze le is vontam a legmesszemenőbb következtetéseket.
Szerencsére az átszervezéssel járó munkahelyi ültetés miatt közelebb kerültünk, így kiderülhetett, hogy a nagydarab szőke aktív nagymama, életvidám, óriási élettapasztalattal rendelkezik és ennek ellenére, de inkább épp emiatt a fiatalabbak minden poénját veszi, benne van a hülyéskedésben. A barna keményebb dió. Mogorvasága nem úri móka; tizenéve brutálisan meggyilkolták az egyetlen lányát, akit egyedül nevelt. Figyelemre és kedvességre érdemes, öröm neki segíteni.

Ez a kettő állandóan együtt jár. Sétálni, cigizni, ebédelni, kisurranni munkaidőben. Úgymond barátnők.