Ülök kint a kertben kissé ittasan, ott ahol tegnap te ültél. És tudod mi jutott eszembe? Első félévem volt a suliban és kb. a második héten mentem közgáz órára és láttalak szembe jönni. Integettünk egymásnak aztán mentünk tovább, ki-ki a maga dolgára. Ez valahogy annyira élesen él bennem, talán azért mert már akkor is tetszettél és álmomban se gondoltam volna hogy az lesz belőle ami most van. Ha a mostani önmagam lettem volna akkor, akkor tuti kezdeményeztem volna vagy legalább csináltam volna valamit. Hogy mit, azt nem tudom, de csak a csodát vártam. Megtörtént.