Hát.

Ez a kezdet. Ma mégis arra vett a ... nem tudom mi, hogy blogot kezdjek írni. Fura, eddig ódzkodtam, én naplót sem írtam soha. (Na ez sem az lesz.)

De ma olyan hangulatba kerültem, hogy mégis. Ennek okai:

-Tegnap végre megcsináltattam a gitárom, ami ettől értelem szerűen használható állapotba került, így más kifogást kell keressek...(ennek semmi köze sincs)

-Ma volt életem első zh-ja, a hangzatos ámde igen hasznos Informatika bölcsészeknek nevű tárgyból. Majd meglátjuk, de az 100, hogy nem lesz 100.

-Ma találkoztam Kiszel Tündével, aki adott Nekem autogarmmot, még szívecskét is rajzolt a Mindennapi élet politikája c. kurzusra rendszeresített füzetembe (ezúton kérek elnézést a tanárúrtól).

Szóval egy szó mint sok, a jó 8-as buszon hazafelé menvén arra az álláspontra jutottam, hogy ma annak is helye van a média világában, aki semmit nem tesz a közjó érdekében, sőt kultúrbarbárként saját lényével butítja azt, aki komolyan veszi őt. Ez most nem egy véres Tünci kritka akart lenni, csak azt mondom, hogy remélem nem rontok sokat az átlagjóember életszínvonalán.

Nem ígérhetek többet, csak azt, hogy szerintem sok nemtrendi nagypapa zene lesz TeCsőről, meg netán gépjárművek, esetleg némi aktuálpoitikai utalás(inkább lécci ne - na jó), várható továbbá mindennemű kritikai észrevétel szigorúan jószándékból. Mindezt persze a megszokott stílusban nem elkerülve a barokk körmondatokat és a túlzott/indokolatlan vesszőhasználatot.