Történt nemrégiben, hogy sokévi, jól megérdemelt közszereplői béréből felépített, liftes háza ablakán kitekintve Torgyándoktor meglátta; itt a tavasz. Nem a macskáké, nem is az ő cerkája, hanem a lomisok álltak fel piros Didulijukkal a járdára... Burzsoá placc a tizenkettő ker, ez látszik a szeméten is. Csempék, csemperagasztó, komplett mosdó alatti hogyishívják, ő,  izé hever a jóminőségű aszfalton. Kicsivel odébb baró téligumik, egy félfalnyi könyv, a modern szovjet gazdaság hermeneutikájáról, of korsz cirillül. Igen meglepő a női táskák magas aránya. Az építési törmelék még mindig a régi, de újabban nem viszi a fókuszcsoport a faanyagot. Mindezeket átfuttatva a négynyolcvanhatoson, már lent is volt hősünk a garázs szinten. Szekrényajtó ki, kínai nejlonmackó - ami tavaly majdnem kikerült - föl. Halkan föl az emeletre. Csak a Mariska meg ne hallja. Nem szereti az ilyet, nem a mi köreinek. Ezt szokta mondogatni. Azért a versenyszellem előhozza a régi menőt Józsibából. Csak a biopapucs le ne essen. Köszön a kollégáknak, de azokat a majdnem új rakétporszivócső sokkal jobban érdekli. Az egykori sztárügyvéd, a hobbilomista elégedettségével szemléli a portékát. Ő nem ugrik fejest a cuccba - ami persze távolról sem szemét - csak szakértő szemmel méregeti az érdemesebb darabokat. A sarkon túl emberkupac válogatja a bontott téglát. A régi reflex aktiválódik: köszönés, hogy s mint, jól köszi. Majd a barátkozás hevében az elhamarkodott kérdés: Miért kellett kidobni egy ilyen szép markolót? Hopsz, ez egy építkezés. Nem vettük észre, hisz itt is olyan lomis fejek sürgölködnek, he he. Nem sikerült szépíteni, az építésvezetőn a sor, hogy revansot vegyen a megcsorbított feketemunkás önérzeten: Most már nem biztos találkozunk Torgyán Józseffel a Parlament folyosóján. Érezte Józsi, innen le kell lépni. Mintha hirtelen, az asszony rikácsolását hallotta volna. Nyugtázva, hogy nincs veszély elhozott egy olyan kínaias vázát. Múltkor a Marisra egy ilyet sóztak rá a Polgár Lacinál. Hú de kurva drága volt. Ez meg itt - tuti kincs. Biztos többet ér, mert a pereme csorba, a közepén vízköves, az alja meg csemperagasztós. Ezt gondolva, markában a zsákmánnyal pakolta vissza nájlon mackófelsőjét, a kidobandó ruhás szekrénybe, amikor undorító szag csapta tarkón. Basszameg, végig hordtam két szinten és a lépcsőn is a kutyaszart - konstatálta. Koszosfehér biopapucsának baloldali darabján bokáig felkunkorodott a barnászöld merga. Na nee! Még a fehérszínű, alvós-frottírzoknin is ott éktelenkedik a természetes anyag. Akkurvaisstenit! Kurva kutyás környék! Ki itt a polgármester?