Mikola István Ferencet a Fidesz 2006-os miniszterelnökhelyettesének is megtette volna. A kétezres évek elején még ígéretesnek tartotta a Szögödei kórházprivatizációt, aztán később a nemzet testét rágó mételyként írta a mára már nem is létező koalíció számlájára. Mint olyan, politikusként ő sem tett hozzá sokat az egészségügy gatyába rázásáshoz. Maradt volna Ajkán infektológus, abban legalább egész jó volt. Kezdve a Hazafias Népfronttal lett exKDNP-s Fideszes.

Ma fél négy előtt a Kossuth téri mozgolépcsőn velem szemben felfelé haladt. Kezében egy mobil rádiótelefon készülék, amelyet a füléhez tartva belebeszélt. Ilyesztően mély orgánumát, tekintélyt parancsoló termetét már messziről megláttam - és hallottam. Azt mondotta, hogy szerinte még átkéne azt nézni. Micsoda államférfi!

Vastag szemöldökömet a mennyezet felé mozdítva, mosollyal az arcomon fordultam utána, csak úgy lazán derékból. Akkor láttam szürke öltönyéhez párosított világosbarna cipőjét. Ennél a pontnál már röhögtem. Egészen a déliig azon gondolkoodtam, vajon mit csinálhatott a metróaluljáróban? Csak nem metróval közlekedik? Tiszta kisemeberarcú szocializmus.