Mennyi esélyt látsz arra, hogy ide valaha is visszatérünk? - kérdezte a kiélt tekintetű, hallhatóan megfázással küzdő.

Semennyit - mondta a helyhez szintén túl elegáns, nagyobb darab szemüveges.

Ezzel söreiket megragadva felálltak és eltűntek az emelkedős budai mellékutca sötétjében.

Lopni mindig felemelő érzés, legyen szó akár a Koh-i-Noorról, vagy csak két sörösüvegről. Mint minden hasonló esetben, így most is fokozott vidámság ült ki az arcukra, miközben sorra útba ejtették gyermekkoruk kedves emlékeit.

Egy szláv turistapár járdaszélen végrehajtott megelőzése alatt jutott a kockás inget viselő, tisztább tekintetű nagydarab szemüveges eszébe, hogy a helyen felejtették a megfázásos sétapálcaként hordott fekete esernyőjét.

Vissza kell menni, már hozzám nőtt - mondta a megfázásos, de a kockás ingesre hiába nézett, ő nem volt hajlandó. A két üveget egy kézben összefogva, egyedül indult vissza. Lement a lépcsőn, aztán balra, a csúszós macskakövön át a fákig és onnan még jobbra; ott volt a presszó. Az előtérbe lépve köszönt a megvető tekintetű pincérnek, majd az üres sörösüvegeket a pultra tette és rezzenéstelen arccal rögtön sarkon is fordult. A presszó előtti utcafronton, a kör alakú kisasztal mellé rakott két szék piros műbőr párnáját még átjárta a két barát testének hője.

Mintha egész életében erre készült volna, olyan magabiztossággal kapta fel a fafogantyús, fekete vásznú esernyőt, és mint ahogy egy versenyen nyert serleget szokás, olyan mozdulattal fel is emelte a visszaszerzett ereklyét.

Nem volt mindez hiába, mert a térre visszaérve mintha újból csepegni kezdett volna az eső. Az évszakban ez nem meglepő, így töretlen kedvvel sétáltak tovább a tér távolabbi sarka felé.

A gyalogátkelőnél körbenézve, az út felé fordított arcukra több fény esett mint eddig és ebben a pillanatban biztosan kivehető volt a mosolyukból, hogy tudták; ha van erkölcsi győzelem, az csakis az övék lehet.