Hát, komolyan mondom, eddig a hét legvidámabb történése, hogy egy online játékban nyert Zeller. A "Terminátor ajándékcsomag" nyertese pedig Z. G. budapesti lakos - olvashattuk. "Remélem lesz meztelen arnold-bábu" - mondta, nyereményét postai úton kapja meg.
A szerencs jó, hogy forgandó, mert a zombis cuccot a kampány ellenére (floydian.blog.hu/2008/04/14/filantropok_he_elore_a_jougyert) más nyerte.
Ha meg lesz richtig megmutatjuk.
Nagyon nagy kár lett volna, ha ez kimarad. Elfeljetettem, de mivel eléggé nagy hatással van rám, újra előkerült.
Nagy költségvetésű klip? Nem, ez egy filmrészlet. Geld oder Leber, 1986.
A klasszikus rocktól a french popig, 22 év alatt.
Mindkettő ott van, a maga hangulatában.
Nekem nagyon tetszik a formanyelv és a zongora hangszínének a kombinációja.
www.tofk.elte.hu/~eperjesi/Csabidok/Web/Webpage/A%20zenekarok.htm
Véletlenül találtam rá újra erre az oldalra, ahol magyar zenekarok rövid leírására vállakozott valaki derék. Az apáink korabelitől a Gödörben még látható és az abszolút élő, létező zenekarokig terjed a skála. A nyolcvanas évek elejének mára kultikus, alternatív zenekarait kiemelném. Bizottság, URH, Kontroll Csoport...
If you are the one to tempt me
I am tempted
When it’s my turn to speak out
I am empty
When love comes to me this way
I am blasted
Just to hear you say I love you
Is time passing
For you - just for you
For you - just for you
I could be awake all night
In confrontation
Just to hear you say
I’m your main station
There is no gift on earth
That I could give you
I find myself just longing
To be with you
For you - just for you
For you - just for you
I belong to no other
Just as long as you’re around dear
No time can match the feeling
That I have found here
For you - just for you
Idegbeteg, gyógyult narkós bácsi. A nagy kiválás előtt írt LSD himnusz, a kötelező rémálom képeivel. Eszeveszett.
Shantel: Disko Partizani
Délszláv folkmotívumok, cigányzenei klisék, modern tánczenei alapokon. Szinte érzem a kecskeszar szagát, látom Tirana külsőt. Van hangulata.
Húderég beígértem már All Along The Watchtower változatokat. Akkor most.
Bob Dylan buliján ő ezt a számot (is) nyomta el Bobtól.
És azóta is haknizgat vele.
A kezdőkép ne risszon el senkit, nem lesz Sailor Moon. Itt a linkje, hátha így jobban követhető. ⇒ www.youtube.com/view_play_list
https://www.youtube.com/view_play_list?p=038DA6E43F1A2A29
- A bomba! – ordította a kékeszöld sapkás kissrác. A többi kisfiú meg szorgalmasan lövöldözött. Hüvelyk- és mutatóujjakból formált lőfegyverek arzenálját vonultatták fel a küzdő felek.
- Tímea néni! – bejött a képbe egy fiatalabb óvónő. Mosolygott a feléje szaladó kislányokra.
- Tímea néni! – konstatálták a többiek is. Mindegyik egyszerre akarta megölelni, de mivel vagy tízen voltak, ez fizikai lehetetlenségnek tűnt. A leggyorsabbak még befértek a Tímea néni derékmagasságáig érő, zsongó belső gyűrűbe. A maradéknak meg a nagyobb sugarú és kisebb presztízsű kisebb körben jutott már csak hely.
- A bomba!
- Áááááá! – úgy éreztem nem szabad megkockáztatnom, hogy a detonáció közvetlen közelében maradjak. Pár lépés után azért visszanéztem.
- A bomba!
Behúztam a nyakamat, úgy görnyedve mentem tovább és csak egy sarokkal arrébb mertem kihúzni magam.
Az alig félpercnyi ácsorgásban el kezdett fázni a lábam. Ezek a téli séták nem a leg szerencsésebbek. A cipőm talpa és a nedves aszfalt találkozásából születő csámcsogásra emlékeztető hang arra késztetett, hogy minden harmadik lépés után benézzek a talpam alá, minden rendben van-e. Ez a mozdulatsor megérdemelne nagyobb figyelmet. A külső szemlélő számára csak a szokatlan testtartásom szúrhat szemet, nem fut át senki agyán a mélyebb elemzés ötlete. Ez egy rossz szokás. Azt gondoltam elég, ha kevésbé feltűnően csinálom, ezért újabb és újabb cipőtalpnézési módszerekkel bővítettem saját repertoáromat. A klasszikus puszta ösztön diktálta változatot nem sikerült máig sem elhagyni. A ballábon állva, jobb talpam belső felét nézve, ólábasan balra, majd lábtartás csere után jobbra dőlős módszer mellett egy mesterkélt pozitúrát éreztem csak használhatónak. Ez is bal lábról indul. Jobb láb balra hátra fordít, és nyakból hátra lenéz és ugyanez természetesen a másik oldalon is megismételve. Nagyon egyszerű, mégsem jut mindig eszembe. Szerencsére megvolt a cipőm talpa és eddig nem hogy kutyaszarba, de még sárba sem léptem.
Mire ezt levezettem addigra elértem a kereszteződéshez, ahonnan már csak pár lépés a buszmegálló. Nem kellett várnom sokat és a retkes Ikarus már egy kétszáz grammos koromfelhővel üdvözölt amint a megállóban kitárta felém nyekergő hangon szóló, zöldkeretes ajtóit.
A járműváltás új lendületet adott a gondolatfonál továbbfűzéséhez. Mi a faszt ér ez az egész, hogy ha egyik pillanatról a másikra elvesztjük a szabad választás lehetőségét, hogy akár csak a talpunkat megbámulhassuk? Mi lesz akkor?
Azért remélem volt az ovisok között legalább egy bombaszakértő, vagy valami nagyformátumú hős, aki bár nem hozzáértő, de vaktyúk is talál szemet alapon megoldotta a problémát és nem repült el az óvoda a szomszéd kerületig.
Én amúgy bírtam a Marika néni módszereit is. Bár ezen nagyobbakat röhögtem volna.
Syd Barrett's First Trip
Azon ritka példák egyike, amikor valami egészben felkerül a TeCsőre. Ez is egy rövidfilm. Syd Barrett LSD hatása alatt átélt kis kirándulását mutatja be és megörökíti az első lemezszerződés utáni perceket is. Hazai tájakon és a profivá válás útján. Cambridgeshire, Góg és Magóg dombja, London, Abbey Road, EMI.
Azok a gombák - kis túlzással - a kultúrtörténet mérföldkövei. A film hangulata nem az a könnyen emészthető fajta. A zene ami alatta szól szerintem kinyomozhatatlanul - mi az? A képi világgal szorosan együttműködve sarkall a szintetikus anyagok nem kipróbálására. A történet végét ismerve mindenképp. Vitatott, hogy Syd milyen mentális betegségben szenvedett és, hogy egyáltalán ez egy körülhatárolható betegség lett volna. A tünetek alapján skizofrén, vagy bipoláris lehetett és a kábítószerhasználat az összomlást meggyorsíthatta. Nővére szerint az utolsó huszonöt évében semmilyen gyógyszeres, vagy más konkrét kezelést nem kapott. Szerinte egyfajta önzőség vezérelte a külvilág teljes kizárása felé. Egyszerűen nem volt hajlandó eleget tenni a vele szemben támasztott elvárásoknak.