Ülök kint a kertben kissé ittasan, ott ahol tegnap te ültél. És tudod mi jutott eszembe? Első félévem volt a suliban és kb. a második héten mentem közgáz órára és láttalak szembe jönni. Integettünk egymásnak aztán mentünk tovább, ki-ki a maga dolgára. Ez valahogy annyira élesen él bennem, talán azért mert már akkor is tetszettél és álmomban se gondoltam volna hogy az lesz belőle ami most van. Ha a mostani önmagam lettem volna akkor, akkor tuti kezdeményeztem volna vagy legalább csináltam volna valamit. Hogy mit, azt nem tudom, de csak a csodát vártam. Megtörtént.

Gyönyörű zsemlék! - mondta a hajléktalan nő, amint egy összefogott szájú nejlonzacskóban leraktam mellé őket. A zsemlék hárman voltak, akciós császárzsemlék, négy naposak. Nem tűntek viseltesnek; cikkeik peckesen feszítettek, a héjuk egészséges barna volt, semmi ránc rajtuk. Tényleg gyönyörűek voltak. Penésznek kezdeménye sem, csak egy baljós nedves pállás a nejlonzacskóban. Már több mint négy naposak voltak. Nekem már nem kellettek, kidobni viszont soha, pedig jól élünk.

Egy közösségbe újként bekerülve óhatatlanul sztereotípiák mentém értékeli az ember az ismeretleneket. Az a jó, ha idővel ezeket pozitív tapasztalat írhatja felül. A kellemes csalódások akkor a leghatásosabbak, ha valakiről a legrosszabbat gondoljuk a látottak alapján, ismeretlenül.

Az aktuális munkahelyemen van két idősebb nő, akik folyton együtt mozognak. Az egyikük nagydarab, festett szőke, homlokán mindig olvasószemüveget hord. A másiknak hosszú, sötét, egyenes haja van, lobog a kabátja és az orra hegyén lógatja a szemüvegét. Nos, ők voltak azok, akik eleinte a tőlem egyébként mindenkinek kijáró, szemkontaktussal kísért hangos köszönést csak úgy ímmel-ámmal viszonozták amiből én persze le is vontam a legmesszemenőbb következtetéseket.
Szerencsére az átszervezéssel járó munkahelyi ültetés miatt közelebb kerültünk, így kiderülhetett, hogy a nagydarab szőke aktív nagymama, életvidám, óriási élettapasztalattal rendelkezik és ennek ellenére, de inkább épp emiatt a fiatalabbak minden poénját veszi, benne van a hülyéskedésben. A barna keményebb dió. Mogorvasága nem úri móka; tizenéve brutálisan meggyilkolták az egyetlen lányát, akit egyedül nevelt. Figyelemre és kedvességre érdemes, öröm neki segíteni.

Ez a kettő állandóan együtt jár. Sétálni, cigizni, ebédelni, kisurranni munkaidőben. Úgymond barátnők.

- Nem gondoltam volna, hogy tudunk még így beszélgetni.

- Én sem, de nagyon örülök. Szeretlek.

- Én is szeretlek, Kisfiam.

- És hogy vannak a filozófusok?
- Öntelt, okoskodó, beképzelt faszfejek. Leszophat mind. Platónt kivéve.

szószerint

Nyolcévesforma kissrác áll a tízemeletes panelház bejáratánál. Már feléri a kaputelefon gombjait, de lábujjhegyre állva, egy kis nyújtózkodással magabiztosabb közelségbe tud kerülni a Tesla hangtovábbító rendszerrel. Hamar felveszik, és ő belebeszél:
Szia, Anyu, én vagyok az. Légy szíves engedj be és tölts ki egy pohár kólát, mire felérek.

szerencsére csak több hónap együttlét után  jött el az a más körülmények között vásárinak ható és ezerszer elcsépelt helyzet, amikor a parti séta alkalmával a fövenybe írjuk egymás nevét és ha ez nem lenne eléggé sablonos, még szívbe is zárjuk az üzenetet
nálunk szerencsére ez is másként zajlott
voltaképpen mindegy is, hogy mi az ami kiránt az uniformizált élet mozzanatainak émelyítő szürkeségből, csak az fontos, hogy mindig pontosan érezzük, mi az amivel ki tudjuk tüntetni a másikat
ezt nem kell az égre írni

disznóvágás van, odabent meg dugnak

nagyon furcsákat álmodtam éjszaka...
volt egy olyan, hogy nővéremnek gyereke volt, de olyan hogy kisbaba volt de tudott beszélni meg minden. elég félelmetes volt. és azt még durvább volt látni hogy anyám tartja a kezében az unokáját.
fel is keltem hajnalban. azt gondoltam magamban hogy én ezt nem akarom látni, úgyhogy inkább felkelek. és sikerült. elég durva..
de ami a lényeg az most jön.
veled álmodtam és nagyon jó volt. kocsival mentünk valahova messzire. nyár volt, sütött a nap, mindketten napszemüvegben voltunk. először te vezettél. egy tenger melletti úton mentünk, aztán egyszer csak félreálltál és kiszálltunk. volt egy ilyen kilátó féleség padokkal. leültünk a padra. és minden tökéletes volt. beszélgettünk, nevettünk. aztán kivettem a kezedből a kocsikulcsot és beültem a volán mögé te meg mondtál valamit hogy a hagyományos nemi szerepek szerint neked kéne vezetni, engem meg nem érdekelt
reggel mosolyogva keltem

arra, hogy nagyon örülök és köszönöm, hogy nem az egyszerűbb utat választottad (nem szakítottál) és adsz esélyt magadnak/nekem/kettőnknek
igazából ma tudatosult bennem, hogy pénteken mennyire rezgett a léc
nagyon remélem és bízom abban hogy ez a kapcsolat a lehető legjobb lesz neked is és nekem is. minden erőmmel igyekezni fogok és abban bízom, hogy mindkettőnknek megéri az erőfeszítés.
és azt szeretném, hogy egy idő után nem erőfeszítés lenne, hanem a világ legtermészetesebb dolga, hogy szeretjük egymást
és arra kérlek, hogy mindig mondd el ha bármi kétség merül fel benned kettőnkkel kapcsolatban vagy akármivel kapcsolatban. szeretném tudni, hogy mi zajlik le benned, mert így könnyebb megértenem és elfogadnom, bármi legyen is az. és talán tudok segíteni. és ígérem, hogy én is szólni fogok, ha bármi bajom van veled, vagy akármivel.

nagyon szeretlek és nagyon fontos vagy nekem
ez az egész kapcsolat nagyon fontos nekem
és szeretném ha boldogok lennénk mindketten, együtt, kétségek nélkül.

röviden, tömören ennyi

Fővárosi nagyszüleimet (3 darab, II. kerületi orvos és nyugdíjas tanárnő + XIII. kerületi nyugalmazott háztartásbeli) cserélném nyugat dunántúli protestáns lelkész, esetleg délvidéki őstermelő nagyszülőkre. Ráfizetéssel érdekel továbbá nyugat európai (svájci, belga) jazz zenész (nagybőgős, vagy zongorista) nagybácsi. Meglévő matematikus nővéremet áron alul, családi okok miatt cserélném humán érdeklődésű bátyra.

nem lehet erőltetni azokat a dolgokat, amik tőlünk függetlenül romlottak el. ha egy esélyt kapok még bebizonyítani, hogy igenis vannak olyan lerázhatatlan kapcsolódások, amiket későbbi értékük miatt nem szabad veszni hagyni, akkor azt hiszem megérte próbálkozni.

ma még csak pár szó, amit nagy kínszenvedés kimondani, holnap talán könnyebben jön ki, vagy összeáll mondatokká

say hello to all
take care
bye

you are my mad sin = te vagy rám a gyógyszer

-Most azért nézel így, mert azt szeretnéd, hogy megcsókoljalak?

-Nem.

-A picsába.

Időről időre előjön a téma, stand up comedy alapnak sem rossz, szinte személyiségformáló erővel bír.  Csörög a telefon és egy idős kora ellenére is kedélyes hang keresi anyut és aput, de ha már én vettem fel, akkor rákérdeznek pár dologra. Csit-cset a tengerentúli a rokonokkal, akik még ’56-ban, vagy a ’68-as enyhüléskör döntöttek a nem maradás mellett, mi baj lehet belőle? Egy itthonról nézve ultra gazdag bácsit vagy nénit kell elképzelni, aki olyan házban lakik, mint amit a Desperate Housewivesból ismerünk, ennek és a lemelózott sok évnek ellenére ott csak egy átlagpolgár, aki túlreagál minden Soros Györgyöt említő hírt. Hívhatnánk Gyurka bácsinak, vagy Bözsi néninek. Ez a titulus két okból jár neki; egyrészt fingunk sincs, kinek milyen rokona, másrészt a távolság, amiből beszél mintegy felruházza annyi bölcsességgel, hogy protestáns prédikátorként ossza az észt.

„Hány éves is vagy most? ... Jaj, olyan kicsi voltál, amikor utoljára láttalak, most meg már kész fiatalember… Van-e görlfrendöd? ... Egy a lényeg, gazdag legyen, hehe.”

Talán ’96, vagy ’97 tele volt. Akkor nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, de épp a tatabányai turulmadár alatt mentünk el az M1-esen. Január vége, kemény mínuszok - este 11 felé járt. Egy nagyobb anyagi és egy kisebb érzelmi megrázkódtatás után kellett eljátszani, hogy az élet igenis nagyon szép. Párizsit ettünk, de azért elmentünk síelni, mert nem olyan fából faragtak minket. Élni, ha soha nem is tudtunk, de azért mindig szerettünk.

A Kadett kombi hátsó üléséről néztem előre és közben az elsőkön csüngve kapaszkodtam. A világ legfertelmesebb nyári gumijain, stabil száztízzel mentünk bele az otthon melegébe, amitől csak másfél órányi szürke autópálya mocsok választott el minket.

Sosem felejtem el, akkor és ott kérdeztem meg a szüleimet először, hogy mi az a politika és mik azok a pártok. Ők szigorúan értékek mentén fel is vázolták a kínálatot és készséggel feleltek az összes banális kérdésemre.

Igazából nem értettem meg, hogy mi mit jelent, de gyermeki eszemmel azért megjegyeztem, hogy a legjobban a Magyar Igazság és Élet Pártja hangzik. Kik lehetnek azok a demokraták? Akkor nem tudtam, de még ma sem vagyok benne biztos.

A szüleim akkor azt mondták, hogy a politika ennél sokkal összetettebb, de majd ha nagy leszek, rájövök magam is. Anyukám rám húzta a takarót és azt mondta, jobb lenne, ha aludnék.

aszongya

"A közkedvelt ingyenes szolgáltatók (gmail, yahoo, freemail, citromail, stb.) a nagy mennyiségben érkező, azonos feladójú leveleket gyakran kéretlen levélnek, vagyis spam-nek minősítik. Emiatt ezek a szolgáltatók az ETR által küldött leveleket rendszeresen kéretlen levéláradatnak tekintik. Ilyenkor a központi levelező szerverünket ideiglenesen letiltják, ami azt jelenti, hogy a tiltás ideje alatt az ELTE irányából egyetlen levelet sem fogadnak, ez idő alatt az Egyetemről senki sem tud levelet küldeni az adott szolgáltató irányába. Ez érinti az ilyen címekre küldött ETR-es értesítéseket, és jelentős problémát okoz az ilyen címekkel levelező ELTE polgároknak is."

egyetem nagy evel bazmeg

Leszállok a buszról. Látom, hogy a megállóban valami felfordulás van. Ösztönösen arra indulok. Hallom közben, hogy valaki a megafonba beszél. Artikulálatlan és vonatatott. Odalép hozzám egy magas, bőrkabátos, szőrös és birodalmi sasos. Kezében a pamfletjük. Budaházyról van szó.

Kell? - kérdi. Nem. - válaszolom. A jövődről van szó. - mondja. Ez nem az én jövőm. - válaszolom neki. Nagyon csúnyán néz rám. Közben újra recsegni kezd a megafonos. Jó neked. - állapítja meg. Tudom. - hiszen minden pillanatban arra gondolok, milyen jó is nekem. Látszik rajtad. Jön a busz. Hazamegyek vele.

Ha ti vagytok a magyarok, akkor én nem vagyok magyar és ha a zsidók állnak veletek szemben, akkor én ortodox zsidó vagyok.

És ezúton szeretnék megkérni mindenkit, hogy többet ne foglalkozzon az én jövőmmel.

Az ipari előállítás gyermeke.

A HU nekem mindig is refernecia marad. Ez alatt azt értem, hogy időnként vissza kell térjek a klasszikus dolgaikhoz.

Mi legyen egy rokktévének a neve, ha nem sas?

Az eszkösz levezetése akadálytalan. A nyelőcső distalis harmadában reflux jelei a gyomor felől. A gyomor horog alakú. A perisztalatika végéhalad. A redőzet megtartott. A fornix, corpus ép. Az antrum foltosan hyperamiás. Antrum bio. A pylorus kerek, átjárható. A bulbus és apostbulbaris duodenum ép.

Vélemény: Erosiv reflux betegség stad. I-II., Antritis

A hepar nem nagyobb, homogén. Az epeutak nem tágabbak. A cholecysta átlagosan telt, fala nem vastagabb, kőmentes. A lép nem nagyobb, homogén. A vesék alakja, nagysága, helyzete szabályos. Pangás, kőjel, körülírt eltérés nem látható. Pancreas egészében ábrázolható, ép. Felső hasi  retroperitoneum szabad. Kp. telt hólyagban és környezetében kóros képlet nem látható.