In Jeopardy a szám címe, a '84-es In the Eye of the Storm-on szerepel. Zeneileg nagyon ott van, ott a késő kádárkor nyugati felén. Sajnos nem százas a képminőség, de azért a durva részletek így is látszanak. Először is, svájci nyugdíjasnak öltözve ugrál, mint egy vanabi rokksztár. Mindezt egy fájóan korabeli ízlésre szabott szám klipjében. Bika a szintiszóló. Régi Supertramp kórisme, hogy mindenki minimum két hangszeren játszik egy számban, itt is lazán fél vállon a sztrató, jobb kéznél a szinti. Erősen gesztikuálunk, a zenészkolléga mönchengladbach sérója csak úgy tőből lobog a refrénnél, de tekintetünk, a valamiért egy használt lepedővel félig letakart szintijére kalandozik. Újabb refrén, Hammerhand ujjbegyei alatt majd kettétörik a hangszer. A nyitó és a záróképet tekinthetjük keretnek. Majdnem elfelejtettem, hogy a Jeopardy! egy kábé negyven éve futó kvízshow. Képzeljünk el valakit, aki magyarul, tíz éve elkövetett volan, hasonlóan felfokozott állpotban egy Szerncsekerék című rokkballadát. Na, ne'.
Had a Dream (Sleeping with the Enemy), leánykori néven. 24 év távlatából szintén a kedvesen mosolyogtató kategóriába sorolnám. Roger a klipben két villám között kipattan az anyaméhből és máris vademberként nyomja az esőtáncot. Frédiésbéni bundabugyi, valamint arcfestés, amit Michale Stipe is megirigyelne - az kell. Újabb légköri jelnségek, majd a régi Supertramp sablon, sokat jelentő képbevágások jönnek. Mimikai játék 1600 %-on, ahogy azt Rogertől megszoktuk. A szám vége felé Roger, az atomvillnás irányába nézve riszálja formás fenekét, a kis csini, medvéből készült fecskéjében. O-lé.
Ez már 1987. Akkó teccettem születni. Ez a You Make Me Love You. A Hai Hai nem lett egy kasszasiker, mert a megjelenést követően Roger leesett otthon a galériáról. Dupla csuklótöréséből adódóan óne turné. A videjó azért került ide, mert nemigen értem, mit bohóckodik Rog, a mikrofonállványra szerelt visszapillantó tükörrel? A vokál olyan beteg, mintha torzított gitárt bítbokszolna valami énekesmadár.
És ide az aljára egy kis 2006-os Monteral-i szívmelengető. Ezért (is) fogom megszerezni a défaudé kiadást. A koncert viccességeit már fejtegettem lejjebb, de még eddig nem tűnt fel, hogy perszaszőnyegen van a szinti felállítva. És ha még nem mondtam volna, akkor a szakszist Aaron MacDonnald-nak nevezték el.
