Délután nem nagyon ment a tanulás, pedig uv-ra készülök. Bekapcsoltam a tévét. Az m1-en nem az ment, amit előre terveztek, hanem - mint utóbb megtudtam - az 1976-os Az ötödik pecsét című film. Sánta Ferenc azonos című regényéből készült. Gondolom azért adták le, mert Sánta a múlt héten meghalt. A film egy pesti kiskocsma törzsvendégeiről szól, a nyilas hatalomátvétel idején. Mind átlagemberek. Az egyik alaklommal egy megtört fényképész csatlakozik hozzájuk. Erkölcsi-etikai vitájukban az elnyomó és az elnyomott kérédse merül fel. Az alkalmi beszélgetőtárs vélt sérelme miatt, hamis váddal feljelenti a négy embert. Az igazi erkölcsi próbatétel a nyilas börtönben következik be. Midnyájan az elnyomottak szerepét, és így az ezzel járó erkölcsi fölényt vállaják fel, szemben az elnyomókkal. Gyurica látszólag azért nem tesz így, mert haza kell térnie, hiszen zsidó gyerekeket bújtat, akikért ő felel.
A film legdrámaibb jelenete. Pont ez az egy van fent TeCsőn. A félholtra vert kommunista megütésével szabadulhatnának ki. Ha ezt megteszik, akkor elvben szabadok, gyakorlatilag a többletjelentés, az azonosulás problémája miatt mégsem lesznek azok. A civilruhás nyilasfőnök pszichológiai megközelítése százszázalékosan stimmel. Gyurica a kisebbik rosszat választja, de ezzel saját emberi méltóságát elveszti.
A már leűnt korszak legnagyobb színészei szerepelnek benne. Márkus László, akit a jelenetben leütnek. Gyuricát Őze Lajos - aka Virág elvtárs - játssza és Latinovits Zoltán a nyilasfőnök. Cserhalmi György a haldokló merénylő. Az egész kép egy rájátszás Krisztus kereszthalálának történetére.
Összességében nem értem, hogy '76-ban hogy engedték ezt a filmet Fábri Zoltánnak leforgatni, mert bár a náci ideológia benne a nagybetűs Rossz, de az egészet áttételesen lehet érteni a rákövetkező önkényuralmi rendszerekre is.
Ha valaki még nem látta és érdekelné, akkor mtv videótár→
