Woody Allen századeleji zenét játszó zenekarával lépett fel 27-én a Papp László Népstadionokban. Akik aszínpadon voltak: Simon Wettenhall (trombita), Jerry Zigmont (harsona), Woody Allen (klarinét), Conal Fowkes (zongora), Greg Cohen (bőgő), John Gill (dob), Eddy Davis (bendzsó).

Ott voltam, hallottam, láttam. Nem az én zeném, ezt tudtam. Én inkább a fúziós jazz, a hagyományos big bandre írt sztenderdek - naná, ami populáris és könnyen emészthető - felé tendálok. Nehéz leírni, hogy tetszett, miután máshol már elolvastam, hogy nem szabad, hogy  tetsszen. Hülyeség? Az, de Woody klarinéthangjai tényleg furák, kissé nevetsgesek voltak, az hogy besípolt, ami az én fülem nagyon tudja bántani, az nem hiba, de akkoris. Én nem tudok klarinétozni, úgyhogy nem vagyok kompetens. De az egész hangulata jó volt. Nem tudom ki ment el erre a koncertre, de ahány hely volt csinálva, annak 75 százaléka töltve is lett. Biztos mindenki arra várt, hogy két szám között Woody stand up comedybe kezd. Nem kapták meg. Én nem ezért mentem, de sajnálom, hogy nem volt. Egyrészt mert bírom a humorát, másrészt mert jó lett volna néhány szünet. Laci barátom kétszer elaludt és álmodott is, én kimentem fogatmosni. Dráma anyi volt, hogy elszakadt a bendszó húrja. Az a gond, hogy amit nyomtak, azt inkább háttérzenének tudnám elképzelni. De annk nem lenne rosssz. Ráadás előtt Woody felkapta a cuucait és kiszaladt, így tett a közönség is, de azért páran "lewoodyzták" a belépő árát.

Woody szerint ez a zene rajta kívül a világ 1 százalékát érdekli. Ki kell őket is szolgálni.