Tegnap este CSP jóvoltából ellátogathattam az nagy A38 hajóra, ahol részesei lehettünk a Jarmo Saari finn előadóművész performanszja nyújtota élményeknek. Érdekes volt, az biztos. Nem pont ezt vártam, de nem volt rossz azért. Elöljáróban azt elolvasgattam róla, hogy zenéjével Beck és Bill Frisell vonulatait ötvözi. Emiatt eléggé ráálltam, mert Bill Frisellt azt bírom, Beck-tól amit találtam TeCsőn, az nekem túl elektronikus és túl '90-es évekbeli volt. Ennek megfelelően Jarmo Saari zenéje is túl elektronyos volt és szerintem a tépeffektek helyett egy együttes szebb lett volna, de a fazon azért jó fej volt. Mondta vegyünk cédét tőle, hogy meglephesse édesanyját valamivel, meg hogy már csak egy szám van hátra a visszatapsolásig. Kinézete föntről lefelé:

-fej: Máhoni a Rendőrakadémia című "b" kategóriás klasszikusból

-favágóing, ujjatlan, izlésesen kikandikáló mellkasszőrrel megspékelve

-egy rém beteg gatya, fehér, oldalt háromszög alakú toldásokkal, amik a kék fényben Bozsik Yvette táncot jártak

-piros cipő, amit pontosan nem láttam szerencsére

A színpad tele volt, a hangosítás jó. A mikrofonállvány karácsonyfaizzókkal történő feldíszítése a legvadabb lázálmomban sem jutott volna eszembe, de lelopom az ötletet, amint tehetem. Összességében nekem tetszett, a hátunk mögött ülő fazonok lazán bebaszcsizva méltatlankodtak egy kicsit, többet vártak a pénzükért. Meg is kérdezte: " Te szerinted visszajön, vagy  ki jön vissza?" Mondom Pap Rita. Koncertnek azért gáz tematizálni, de a happening jelleghez még az is kellett volna, hogy valaki közben tarhonyával tarkóndobjon.

Kifelé menet láttam és hallottam Németh Jucit az Animából.