Kate Bush und David Gilmour: Running Up That Hill
Bokor Katira 16 éves korában lecsapott az EMI, miután egy professzionális demót csináltatott neki a családi jóbarát David Gilmour. Laza kezdés, érecsséjgi után kiadták az első lemezét, onnantól meg már bla-bla, sztár lett. De ezt nem úgy becsmérlően mondom, elmebeteg aki szerint nem jó énekes asszony, nekem kifejezetten tetszik a hangszíne, amin énekel.
A felvétel kb. 87-es lehet. Ezt én Gilmour toka/haj arányából elég jó találati aránnyal megmondom, plusz a fej mentes, plasztik Steinberger, asszem GL gitár, amin játszik, azzal vették föl a 87-es Floyd albumot is. Vagy egy fél éve már ráakadtam erre a felvételre TeCsőn, akkor volt egy olyan komment, hogy Gilmour állat jó Stratocsater és Pink Floyd nélkül is. Ja, ez így van. És a fehér gitár ami annyira izom nyócvanas évek, hogy kishazánkban még 95-96-ban is menő volt. Ezzel azt vezetném föl, hogy lehelletnyit túl hangsúlyos a szinti és túl korabeli trendire vágott, bár az eredeti Kate Bush verzióban egyáltalán nincs gitár, vagy még kevesebb. Mondanom sem kell, hogy Busht Gilmour irányából találtam meg.
A számot a Placebo tolmácsolásában inkább ismeri a nép.
Zsömelnyakkendővel, hiper-űr bundeszliga hajzattal az ott Tony Franklin on bass, akit felismertem.
Kék-piros neon fények villódznak, rém trendi lehetett ez akkor, 3 perc után a kamera svenkel egyet, és tisztán látszik egy kék "pizza" felirat. Ha-ha!
És a Cloudbusting c. szám klipje, amit elsőként Donald Sutherland miatt tarottam említésre méltónak. De ennnél sokkal több van benn.e A klipben szereplő kütyü,meg az egész történet emléket állít Wilhelm Reich történetének, a fia szemszögéből. És Terry Gilliam eszelte ki az egészet.
