ó, bárcsak nekem is tudathasadásom lehetne nevem nem lenne több csak így párásztosan nem érdekelne, hogy fiatalabb lennék magamnál mer az nem számít és kész soem tudnám honnan jöttem de mindíg tudnám hová nem mehetek mer nem és kész annyi is elég volna, ha egy rendes gyerket bánthatnék esetleg többet, de sírjon ám vagy legalább érezze magát szarul szoliba is járnék, de latagadnám és mások előtt én lennék a többségi kisebbség és azt hinném, hogy eljön majd a mi időnk mer megmonta zisten és kész tudnám, hogy okos vagyok mer az vagyok és mérnök és különben is baszkikám-he erőssé tenne a nemzethaláltól való félelem magamat persze nem félteném, mert férfi lennék-hej senki engemet meg nem ingathatna mert összesküvés minden, de semmi se nem jó-e és persze titokban mosolyognék, de mások előtt össszeszorítanám a mindent a látszatért mert hisz az a fontos és kész összességében jól ellennék de ki tudja, azért nem örülnék mert hát ez kódolt, alap mindent alávetnék és a végtelen párszáz méter visszhangja cirógatna, te tudatlan te még szeretnél is persze, de én nem hallgatnám őt, mert kócos szóval ha egyszer véletlenül netán megkérdeznéd, de nem a gecizés végett akkor sem, mert hát majd persze, pont nekednek? maradna a sunyi mosoly, skizóan kész.