Először is a KCSSK nem Budaörsön van, hanem a XI. kerület Sasad nevű felén. Szóval az Elte Budaörsi Napok keretén belül rendezett Kiscsillag koncertre ellátogattam. Műértő ColorFox barátom, 39 fokosan nem tudott velem tartani. Jobbulást neki. De azért voltak ismerős arcok. A vébéká jó volt, nem drága és kaptam hozzá szívószálat és citromot is. A hangosítás nem lehetett a legjobb, egyrészt a hely adottságai miatt, másrészt, mert a szomszéd teremből szólt a gépzenész által nyergelt lemezekről, a darabolós tufa zene. Öröm volt kimenni a vécére. Bár kárpótlásul ott talcsimalcsizhattunk Lovasival és a teljes lájnáppal. Dióssy a keverőpult mögűl biccentett a lelkes grupiknak - bájdövéj. Szóval maga a koncert örömlány jó volt, a hangulat miatt. Lecsónak csillogott a búrája. Lovasi pólóján két szőrös here - elmondta, hogy Rátgébertől kapta - melyeket a közönség a poprokkikon tulajdon fejével együtt alakíthatott vizuális kóddá. A diszkótéka részt nehezen toleráltam, nem bírtam sokáig. Pont elértem az egyes buszt, ami rendszerint korán jött. Amikor leléptem a Proper Education szólt, ezért a buszon valami Pink Floydot hasbeszéltem. Kanyar után átváltottam az Olajos vasakra. Ez kitartott a sarokig, ahonnan hazáig elnyomtam a Ganz Wien első versszakát, vagy nyolcszor. Jószokásomhoz híven ettem még ey kis töpörtyűt, répával.  Holott már gyerekkoromban megtanultam Apa agglegény barátjától, hogy tíz után nem ér zabálni. Koncert után alap a fülzúgás és a tompa hallás, de arra lettem figyelmes, hogy kong a fejem kérődzés közben, mint egy üres műtrágyás hordó. Ez az önbecsülésemet nem erősíti. Kopogtatásra is hasonló a búrám zöreje. Ha van az öt darab rendszeres olvasóm között biológus,vagy doktor, akor írja meg legyenolykedves, mi ez, a tudomány mai állása szerint.  Itthon le fog menni a teljes Wish You Were Here, mire végre lefekszem, végre.