A Márka meggy a legvidámabb barakkból ittragadt honi softdrink. A baljós nevű Promontorbor terméke. Érdekes, hogy a mai üdcsipiaci versenyben hogyan tud helytállni. Kikből állhat a vásárólói réteg, amire szabták ezt a retró lónyálat? Talán nemzeti érzelmű antialkoholisták, akik a karvalytőke kezébe került Salamon Bergovitz-féle (örök kuruc.info klasszikusok) Traubiból kiábrándultak? Lehet. Minden esetre a háztartásunk körforgásába került egy petpalacknyi pártállami szénsavas. Egy este gyanútlanul lenyomtam húzóra egy pohárral, mert tejen és ávizen kívül csak ezt találtam a hűtőben, ami nem sör/bor. Meglepődve tapasztaltam, hogy ettől rózsaszagú Silannal (na, az meg tizenöt éve volt nagy sztár) öblített teniszing szagút lehet büfizni. A lé maga erősen szénsavas, a színe zöld pillében setét, pohárban szintetikus, nem bizalomgerjesztő lila. Ezt az egyedi árnyalatot minden bizonnyl a szulfitos ammóniás karamell, azorubin, brillantkék FCF adják ki, mint az a papír borításon olvasható. Az értő szaglászással felismerhetővé válik, kevés meggyfát látott meggylével van dolgunk. Az első korty igazolja a sejtést, szembetűnő az intenzív C02 jelenlét. Kávégépi "Indián Cherry" magaslatokba visz a szájüregben maradó ragacsos érzetű utóíz. Amennyire jó abból keveset meginni, annyira rossz ebből sokat. Tételes szénhidrát, tápérték tartalomról véletlenül sem esik szó a palackot körülölelő papíroson. Egy kis diabetes-diéta kirekesztés. És végül a zárszó: A MEGÚJULÁS FOLYTATÓDIK! KERESSE A BOLTOK POLCAIN!
Értékelés: 10/3 - Az általam amúgy is kevésre tartott szénsavas kategória globális versenyzóivel szemben sem a brand-életérzésével, sem ízével nem versenyezhet. A retró hullámon lovagolva kerülhet a boltok polcairól, a boltok bevásárlókosarain át a hűtőszekrénybe.
Rosszul fókuszált képen, zsíros tányérral az igazi. Ha rajtam múlna én tuti így reklámoznám.