Supertramp live in Munich

1974-es szám, 1983-as turné, az utolsó, amin még Roger Hodgson tagként szerepelt. Ez volt sikereik csúcsa. Nem a '82-es albumot promótálták, hanem legnagyobb slágereiket, illetve saját kedvenc számaikat játszották el. Szép volt, kár, hogy nincs meg défaudé minőségben. Ennek a koncertnek kapcsán elementáris erővel hatott rám, hogy némelyik számát az öt tagú zenekar dupla létszámmal adta elő. Tour supprt-ként ott volt például Scott Page fúvósként John Helliwell mellett. De a csúcs az amikor egy másik fazon a School-ban eldobja a fuvolát, és gitárral a hátán nekiáll zongorázni. Nekem ez nagyon tetszett.

Aranyos, hogy a szám címét 50 másodperccel a kezdete utánra feliratozták. A rekord 1 perc 14. Danke 3sat. 

Take the long way home - stílusosan ez a neve a 2006-os turnéról készült dévédének.

Roger Hodgson kilépett a Supertramp-ből, aminek a legismertebb számait ő írta. Ettől függetlenül Hellivell szakszihangjai és Davies nélkül nem az igazi. A nyolcvanas években a megmaradt Supertramp és ő szólóban is követtek el csúnya korabeli igényeket kiszolgáló albumokat. Aztán születésem évében duplán csuklóját tötre, ami egy eredendően gitáros, billentyűsnél igen izgalmas. Jó tíz évig reha, aztán új dalok, majd vidéki haknik a régi slágerkkel. A vidéki hakni Kanadát jelenti, tömött arénákkal. Középkorú nők bőgnek, férfiak állva tisztelegenek nagysága előtt. Nem bonyolítja túl, egy gitár, vagy egy elektronyos zongora. A szakszofonos néha kimarad. Báj dö véj, ez a fazon valamelyik évben szerepelt Ringo All Star Band-jében. A háttérben rémes műnövények. Hosszú haj kékkel vagy pirossal megvilágítva. Nem kell több. És Hammerhand csak nyomja. Hammerhand egyedi zongorastílusa miatt. És osztrák falubulikon John Fogertyvel egy színpadon teszi mindezt.

Ez Falco 1982-es első szólóalbumáról az 5. szám. Ennek van egy hangulata. A klipben meg a Nyugati szerepel.

Er geht auf der Straß'n
Sag net wohin,
Das Hirn voll heavy Metal,
Und seine Leber ist hin
Seine Venen sand offen,
Und er riecht nach Formalin
Das alles macht eam kan Kummer,
Wie er ist in Wien.

Ganz Wien
Ist heut auf Heroin
Ganz Wien
Träumt mit Mozambin
Ganz Wien, ganz Wien
Grieft auch zu Kokain
Überhaupt in der Ballsaison
Man sieht ganz Wien
Is so herrlich hin, hin, hin

Kokain und Kodein
Heroin und Mozambin
machen uns hin, hin, hin.

Einmal wird der Tag kommen,
Die Donau außer Rand und Band,
Im U4 geigen die Goldfisch',
Der Bruno längst im sich'ren Land,
Der Hannes A, dann lernen wir
Schwimmen, treib'n tan ma eh.
Alle Teuferl weiße Gewandl,
weiß wie Schnee

Ganz Wien...
 

Ez a szöveg nagyjából lefedi azt amit ténylegesen énekel. 80-as évek eleje. Bécs. Ő maga éppen kilépőfélben van a post punkos underground létből. 83-ig tgja volt a Drahdiwaberl nevű hard rock/punk-nak beskatulyázott földalatti zenekarnak. Ha megWikipédiázza az ember a zenekar vezetőjét, inkább beleillik egy bécsi A. E. Bizottságba. Falco épp stílust vált és teremt, de az egy másik sztori. A szám meg önmagában érdekes.

Steve Miller Band: The Joker

Tök jó, 1973, ezt nem szabad elfelejteni. A klasszkius, az erdeti bluesos hangvétellel.

 

Fly like an eagle

Color by Technicolor. Eléggé oldszkúl, de aktualizálható. Vannak kedves hippi arcok. Senki nem használt pszichedelikus drogokat. Korabeli ('73-as) ámérikai tévéshow.

 

Abracadabra

Az előző album nem volt kereskedelmileg sikers. Ez már 1982, bejött a popformula. Laza ám eléggé beteg szólóval, ahogy kell. Gyermekkorom dallamai, Anyukám egyik nagy kedvence.

Egyébkent a legenda rovatból nem hiányozhat, hogy Steve Miller keresztapja Lester William Polsfuss volt. Nem mond semmit? És úgy hogy Les Paul?
Na, azért. Igen, a Gibson-os. Tőle vette az első gitáróráit.

Nem érzem magam eléggé kompetensenk és nem fogok ítélkezni, de az biztos, hogy a történelem homályában elvesző tények, amelyeket persze általában senki nem ismer, azok nem foghatók a puszta vandalizmushoz.

---

És ezt fenntartom 26-ára is.

Tegnap este CSP jóvoltából ellátogathattam az nagy A38 hajóra, ahol részesei lehettünk a Jarmo Saari finn előadóművész performanszja nyújtota élményeknek. Érdekes volt, az biztos. Nem pont ezt vártam, de nem volt rossz azért. Elöljáróban azt elolvasgattam róla, hogy zenéjével Beck és Bill Frisell vonulatait ötvözi. Emiatt eléggé ráálltam, mert Bill Frisellt azt bírom, Beck-tól amit találtam TeCsőn, az nekem túl elektronikus és túl '90-es évekbeli volt. Ennek megfelelően Jarmo Saari zenéje is túl elektronyos volt és szerintem a tépeffektek helyett egy együttes szebb lett volna, de a fazon azért jó fej volt. Mondta vegyünk cédét tőle, hogy meglephesse édesanyját valamivel, meg hogy már csak egy szám van hátra a visszatapsolásig. Kinézete föntről lefelé:

-fej: Máhoni a Rendőrakadémia című "b" kategóriás klasszikusból

-favágóing, ujjatlan, izlésesen kikandikáló mellkasszőrrel megspékelve

-egy rém beteg gatya, fehér, oldalt háromszög alakú toldásokkal, amik a kék fényben Bozsik Yvette táncot jártak

-piros cipő, amit pontosan nem láttam szerencsére

A színpad tele volt, a hangosítás jó. A mikrofonállvány karácsonyfaizzókkal történő feldíszítése a legvadabb lázálmomban sem jutott volna eszembe, de lelopom az ötletet, amint tehetem. Összességében nekem tetszett, a hátunk mögött ülő fazonok lazán bebaszcsizva méltatlankodtak egy kicsit, többet vártak a pénzükért. Meg is kérdezte: " Te szerinted visszajön, vagy  ki jön vissza?" Mondom Pap Rita. Koncertnek azért gáz tematizálni, de a happening jelleghez még az is kellett volna, hogy valaki közben tarhonyával tarkóndobjon.

Kifelé menet láttam és hallottam Németh Jucit az Animából.

---

Voltam tegnap sétálgatni is a környéken. ColorFox-szal meglátogattuk az újonnan épülő szegénynegyedet, aka Madárhegy fázis 2, 3. Volt téma, összeált a kompozíció is.

Minden bizonnyal megfáztam. És nem tudom, hogy hol vagy mikor. A tegnapot öngyógyítással töltöttem. Hagyma, tea, aszpirin. Megfázásos tünetek enyhülése, gitár, zenehallgatás. Bill Frisell, Charlie Parker, Roger Hodgson. Ezek tényleg gyógyulós zenék. Mára egészen emberi jelleget öltöttem. Ez azért rapid, bár még nem vagyok kerek egész. Ma már a szél sem olyan balatoni, szóval kimerészkedek. De az azért indikátor, hogy tömör vagyok.

Ezúton szertenék nagyon boldog szülinapot kívánni Anyukámnak! Ma van neki, szóval boldog szülinapot Mama! (taps, öröm-ujjongás, bátrabbaknak konfetti is) Ez a nap más, mint a többi, ezt Te is jól tudod - mondja Halász Judit, de azért ettől függetlenül minden zakatol a jól kiatpoasott mederben. Anyukám - aki bokros teendői mellett még a házmenedzser szerepét is betölti 9 lakásos életközösségünkben - eközben a kertet ápolja, nevezetesen lombeltakarít, ősz lévén. Én meg merengek és csak nézem ,de szép a kert. Na hát, nincsenek véletlenek.

Örök igazságként annyi, hogy DSOTM mellet jó a fröcss. Megyek inkább beüzemelem East Classicot. Este az ünnepi vacsi végén talán vállalok igény esetén egy hepibörzdéjtujút, igény esetén :)

Hát.

Ez a kezdet. Ma mégis arra vett a ... nem tudom mi, hogy blogot kezdjek írni. Fura, eddig ódzkodtam, én naplót sem írtam soha. (Na ez sem az lesz.)

De ma olyan hangulatba kerültem, hogy mégis. Ennek okai:

-Tegnap végre megcsináltattam a gitárom, ami ettől értelem szerűen használható állapotba került, így más kifogást kell keressek...(ennek semmi köze sincs)

-Ma volt életem első zh-ja, a hangzatos ámde igen hasznos Informatika bölcsészeknek nevű tárgyból. Majd meglátjuk, de az 100, hogy nem lesz 100.

-Ma találkoztam Kiszel Tündével, aki adott Nekem autogarmmot, még szívecskét is rajzolt a Mindennapi élet politikája c. kurzusra rendszeresített füzetembe (ezúton kérek elnézést a tanárúrtól).

Szóval egy szó mint sok, a jó 8-as buszon hazafelé menvén arra az álláspontra jutottam, hogy ma annak is helye van a média világában, aki semmit nem tesz a közjó érdekében, sőt kultúrbarbárként saját lényével butítja azt, aki komolyan veszi őt. Ez most nem egy véres Tünci kritka akart lenni, csak azt mondom, hogy remélem nem rontok sokat az átlagjóember életszínvonalán.

Nem ígérhetek többet, csak azt, hogy szerintem sok nemtrendi nagypapa zene lesz TeCsőről, meg netán gépjárművek, esetleg némi aktuálpoitikai utalás(inkább lécci ne - na jó), várható továbbá mindennemű kritikai észrevétel szigorúan jószándékból. Mindezt persze a megszokott stílusban nem elkerülve a barokk körmondatokat és a túlzott/indokolatlan vesszőhasználatot.