Fox, itt az erklye:

Szigorúan vonalas füzetlapra, naná ferdén. És az a szívecske. Hol a donatellácskás naptár?

Jut eszembe, cserélem Aradszky Lászlóra, esetleg három darab Halász Juditra.

Mi ez a, mi ez? Hűha, ez az ötvenéves Esquire-je David Gilmournak, a beillesztett plusz pikáppal. A kép a '84-es szólóalbuma hátuljáról van. A felvétel meg egy Elvis Tribute.

Szóval, ha minden igaz, akkor nemsokára ki kell jöjjön valami Gilmour nevével fémjelzett Fender. Valószínűleg a Black Strat klónja lesz. Van pár érdekes gitárja, ezeken kívül még a 001-es sorszámú Stratocaster, ami persze nem az első, amit legyártottak, hanem az első 'Custom Color' Stratocaster, 1954 borongós kaliforniai őszéről.

A gilmourish.com szerint.

Megvan az idei évi Fender árlista, de még nincs meg a várva várt replika.

Az A Whiter Shade of Pale 1967-ben a slágerlisták elejére urgrott. Az a Hammond hangzás. Nemhiszem, hogy van rá jó szó. Állítólag Bach inspirálta. A felvétel állat, korabeli konform. Fekvőnyolcas szerű artisztikus izé a háttérben, táncizó párok, brit erkölcs. Progreszív pszichedelikus? Az a szöveg. Tartott egy ideig, mire kibogoztam, de megérte. 

We skipped the light fandango
turned cartwheels 'cross the floor
I was feeling kinda seasick
but the crowd called out for more
The room was humming harder
as the ceiling flew away
When we called out for another drink
the waiter brought a tray

And so it was that later
as the miller told his tale
that her face, at first just ghostly,
turned a whiter shade of pale

She said, 'There is no reason
and the truth is plain to see.'
But I wandered through my playing cards
and would not let her be
one of sixteen vestal virgins
who were leaving for the coast
and although my eyes were open
they might have just as well've been closed

And so it was that later
as the miller told his tale
that her face, at first just ghostly,
turned a whiter shade of pale

Kultúrtörténeti, technikia hír, de főleg azt érdekelheti, aki zenész, esteleg az szeretne lenni. Januárral megjelent a Fender Stratocaster új változata, az American Standard Series. Mint olyan, az American Series továbbfejlesztett változata, azt váltja. Ez a modellsorozat felső részének geincét adja. Az amerikában gyártott kortárs változata a rock ikonná vált hangszernek. A fender így járt el a Telecaster, a Precision és a Jazz Bass esetében is. A hivatalos kommunikáció szerint Leo Fender mindíg az újat kereste, továbblépett. A modellsorozat tökéletesítése 1954-óta vásárlói visszajelzéseken és celebekkel való egyöttműködésen alapszik. Az új sorozat kb. 8 év után váltotta le az előzőt. Lápiember a budapesti hivatalos díler hozzátette, ez kedvez a Coda hangszeráruháznak, mert ők nem cserélték le annó a feliratot. Most utólérték magukat, vagy a Fender érte őket utól, esetleg le is előzte őket?

Szóval a kötelező pár változatatás mellet a leglényegesebb az új húrlább, illletve tremoló egység, melyet legkönnyebben a vintage stratokéra emlkeztető nyeregrészről lehet felismerni. Mindez a rezonancia és a "szásztén" jegyében történt.

Én egyébként szeretek enni. De a Gazdagréti téren álló "henchjengrill" feliratos tákolmány ocsmány szagától a gyomrom forog, ahányszor csak eltrappolok mellette. "Panaszkönyv? Nincs. Olyan nincs, hogy nincs. Akkó van. Hó? Zzacsiban!" Ez szokott általában eszembe jutni. Savnya 100. Direkt marketing lenne a panelok között terjengő csirkebűz? Vajon van- e területfoglalási engedély, látta-e a háromtengelyes Merdzsó griller verdát az ÁNTSZ? Költői kérdések ezek.

Végre van időm leírni. Nem egy könnyű eset, eléggé összetett. Hol kezdjem? Az elején fogom. Klaus Nomi, Klaus Sperber néven született Egy Immenstadt nevű bajor helyen. Kb 1944-ben, annyira nem biztos ez. Amit tudni lehet róla azt Andrew Horn: The Nomi Song című 2004-es filmjéből lehet tudni. Szerepelt még az 1982-es Urgh! A music war című filmben is, a UB40 és a Police mellett. Annyi biztos, hogy 1983 augusztus 6-án meghalt, mint az AIDS egyik első híres áldozata. Nem élt negyvenet, kár érte. A hetvenes években jegyszedőként melózott a berlini oprában, természetesen Nyugat-Berlinre gondolok. Előadások után áriák előadásával szórakoztatta jegyszedő kollégáit. Ekkoriban már fellépett melegbárokban is. Ennél a közegnél jóval toleránsabb volt New York. Az East Village-be költözött. Az Manhattan és Greenvich Village környékén van. Pátoszt félretéve ebben a korban, a világ new wave közepe. Innen indult tíz évvel azelőtt Bob Dylan. Beat generáció, ami itt nem angol popzene, hanem irodalom: William Burroughs, Allen Ginsberg, Gregory Corso. Aztán hippik, de nem ez a fő csapás. Szóval a hetvenes évek második felében már underground körökben híresnek számított. Lélegzetelállító performanszjai szinte értelmezhetetlenül újszerűek voltak. A látványos elemek között mégsem veszett el az, hogy remek hangja volt. Női hangszíneket is ki tudott énekelni. És ami engem megfogott, az a - hát - szokatlan kinézetén túl a zenei háttér, ami igényes és masszív.1979. december 5-én Joey Arias-szal felléptek a SNL-ben, mint David Bowie vokalistái és imidzs felelősei. Bowie-val, akinek a korban voltak szivárványos kapcsolatai, egy bárban ismerkedtek meg. Bowie is persze azok között volt akik nem tudták hova teni a földöntúli Klaus Nomi előadást. Ami neki kilábalás volt a Ziggy Stardust-ból, az Nomiéknak ugródeszka. The man who sold the world. Bowie az Arias által kreált jelmezben szerepelt, ami Nomi jelképévé vált. Az a fekete-fehér szaloncukor, óriási csokinyakival. A magassarkú csizmaszerű, de mégis hegyesorrú cipő, ami óriási, bohóccipő méretű - azt cicanaci kapcsolta össze a szintén optikailag óriási kosztümmel. Beteg. Bizarr, szokatlan, provokatív. Van barátom akinek, miután mutattam klipet azt mondta oké a zene, csak rossszat fog álmodni.

 Klaus Nomi: You don't own me

Ez egy fan által kreált videó, jó hangminőséggel, jó képekkel. A számot eredetileg Lesley Gore énekelte, aki leszbikus. A szövegrészt, hogy You don't own me, don't say I can't go with other boys Nomi jól ki is hangsúlyozza.

Klaus Nomi: Falling in love again

Marlene Dietrich repertoárjából több számot is elénekelt. Brutális ahogyan németül beszél, az is, ahogyan német akcentussal angolul. A számhoz tartozó videó hangulata összevetve az erdeti '30-as szám hangulatával teljes mértékben szembenáll, de értjük miről szól. Túlburjánzó erotika, szekszuális utalások tömkelege.

Klaus Nomi: Total eclipse

A '81-es filmből. Magáért beszél, szerintem állat a zene. Egészen újszerű, ahogyan használták a hangszerket, a szám hangulata páratlan.

 Klaus Nomi: After the fall

Személyes kedvencem. Hangulat, szöveg, hangszerelés - az egész happening, egyáltalán.

Klaus Nomi: The cold song

Henry Purcell: Artúr király című operájából való ária. Fél évvel a halála előtt. Münchenben, az otthoni közönség előtt. Árad a feloldhatatlan feszültség, legalábbis én ezt vélem.

Klaus Nomi. Én eléggé érdekesnek tartom és  tipikusan XX. századinak a történetét és eléggé jónak a zenéjét. Próbáltam nem túlmisztifikálni a témát. Állítólag azért utasította el a felkérést a Scalába, mert nem tudta még az össszes áriát. A hamvait kérése értelmében New York felett szórták szét.

A Magyar lakosság halfogyasztásásra vajon milyen hatással van a  Dunán felúszó médiahekk? Médiahekk-filé rántva, rizsával, tartárral, hmm orly módra.

Zeller mutatta a hidasat, amit 2 nap alatt harmincezren megnéztek, szóval körbement kissé. Lehet ilyet mondani? A Vilibá ezer alatt. Még. Küldöm mindenkinek a Nyugat-Dunántúltól a Viharsarokig.

Régi kedvencem a "barétokközt". Jaj a hideg "fotkos" rajtam - ahogy azt a mammer is megmondta.

Igen, az SCA irányzatot innen lehet erdeztetni. Ezentúl a secret city art műfaji keretei mentén haladok tova én is.

Brutális a narrátor búgóan jellegtelen hangja. Ha másnem erről le kéne vágni, ez vicc. A videán a kommentezők surmósága bizonyítja, igen foglalkozni kell a témával. Valakinek nem esett le az ön/irónia. Majd az M0-ás hangulatvilágítás...

Sírás, könnyek. Leszedődött a videó. Ámbár fel lett rakva ez.  Brilliáns

Woody Allen századeleji zenét játszó zenekarával lépett fel 27-én a Papp László Népstadionokban. Akik aszínpadon voltak: Simon Wettenhall (trombita), Jerry Zigmont (harsona), Woody Allen (klarinét), Conal Fowkes (zongora), Greg Cohen (bőgő), John Gill (dob), Eddy Davis (bendzsó).

Ott voltam, hallottam, láttam. Nem az én zeném, ezt tudtam. Én inkább a fúziós jazz, a hagyományos big bandre írt sztenderdek - naná, ami populáris és könnyen emészthető - felé tendálok. Nehéz leírni, hogy tetszett, miután máshol már elolvastam, hogy nem szabad, hogy  tetsszen. Hülyeség? Az, de Woody klarinéthangjai tényleg furák, kissé nevetsgesek voltak, az hogy besípolt, ami az én fülem nagyon tudja bántani, az nem hiba, de akkoris. Én nem tudok klarinétozni, úgyhogy nem vagyok kompetens. De az egész hangulata jó volt. Nem tudom ki ment el erre a koncertre, de ahány hely volt csinálva, annak 75 százaléka töltve is lett. Biztos mindenki arra várt, hogy két szám között Woody stand up comedybe kezd. Nem kapták meg. Én nem ezért mentem, de sajnálom, hogy nem volt. Egyrészt mert bírom a humorát, másrészt mert jó lett volna néhány szünet. Laci barátom kétszer elaludt és álmodott is, én kimentem fogatmosni. Dráma anyi volt, hogy elszakadt a bendszó húrja. Az a gond, hogy amit nyomtak, azt inkább háttérzenének tudnám elképzelni. De annk nem lenne rosssz. Ráadás előtt Woody felkapta a cuucait és kiszaladt, így tett a közönség is, de azért páran "lewoodyzták" a belépő árát.

Woody szerint ez a zene rajta kívül a világ 1 százalékát érdekli. Ki kell őket is szolgálni.

Hammer Ferenc és zenekara, a Lopunk

Hammer Ferenc tévéelnökjelölt kampányfilmje

Már megint saját magam kell fényeznem, igen én megmondtam előre, mindenki szolgalelkű rajtam kívül.

"B Rh pozitív vércsoportú jótevők segítségére vár egy 29. hétre született, kritikus állapotú kisfiú!!!!

Tel.: 06/30-376-0152!!!

Küldd tovább! Neked csak egy perc, Neki az élete!"

És ehhez hasonlatos posványharcosok, a hoax kategóriából. Ezeket az üzeneteket a félprimkó emberek humanizmusuk kélyes-kétes fitogtatásaként kidobják amaz nemes IWIW kurva üzenőfalára. Mindenféle kétkedés nélkül.

Okos megoldás No. 1: http://www.ovsz.hu/hu/verkeszlet/

Hamár van otthon úgyis net. Ha a guugliba beírja a putkesz, hogy vérkészlet/ véradás első helyen kijön. És ez nem kamu, egy adott napon belül többször frissül, ha csak sematikus ábra is.

Gondoltam hamár írok erről egy fröcsögő blogpostot, akkor felhívom a számot. Okos megoldás, volt rá egy királydrekkem, hogy senki nem veszi föl. És hallatsszon dobpergés, feszült adrenalinnal átitatott pillanatok következnek, mondanom sem kell, "előfizető nem kapcsolhtó".

"Neked csak egy perc" és nem tartottalak volna tök fasznak.

Ez nem filantrópia, ez butaság.

A kisfiú életének megmentése szép lenne, de vér az van, mit adjak neki? Csokit? Pénzt?

Vagy ki kell őket költöztetni a régi kecóból és nincs gempa Góliátra és Vágási Ferire, -a profikra-, plusz még vallási okokból hozzájuk csak B Rh+-os jótevő léphet be? Csak szabadjára engedtem a fantáziámat. 

Konklúzióként annyi, hogy csak a Hogyan legyek tudatos vásárló c. könyvet azt tudom kölcsönadni, a Hogy ne legyek tök kuki c. kiadvány még a kiadás előtti fázisban van.

Végre, több év után nyár végére megtudtam mi ez a szám. Ez, az a szám. Az erdeti klip, mágikus, aranybafoglalt 1973-ból. Mint annyi minden, ez is megkésve, az új politikai platformmal importálódott kishazánkba, tökmag koromban láttam sokat. Nagyon bírtam az egész hangulatát. A vasút iránti rajongásom fele ilyen idős koromban volt a tetőfokán, mára a mozdonyokat megelőzték a közúti és a vízi járművek is. Ettől függetlenül minden helyváltoztatásra alkalmas eszköz tud érdekelni. Biztos ez a szám is felelős azért, hogy ma nem modern tánczenékkel szórakoztatom magamat.

Overkill, a régi Men at work repertoárból, egyszál gitárral. Colin Hay körül kicsit kezdett mozogni a levegő, ki is adott egy szólóalbumot idén.  

 A címadó, Are you lookin at me? - nem egy eget rengető. 

 Ez meg a Scrubs egy része, ami vicces.

Kate Bush und David Gilmour: Running Up That Hill

Bokor Katira 16 éves korában lecsapott az EMI, miután egy professzionális demót csináltatott neki a családi jóbarát David Gilmour. Laza kezdés, érecsséjgi után kiadták az első lemezét, onnantól meg már bla-bla, sztár lett. De ezt nem úgy becsmérlően mondom, elmebeteg aki szerint nem jó énekes asszony, nekem kifejezetten tetszik a hangszíne, amin énekel.

A felvétel kb. 87-es lehet. Ezt én Gilmour toka/haj arányából elég jó találati aránnyal megmondom, plusz a fej mentes, plasztik Steinberger, asszem GL gitár, amin játszik, azzal vették föl a 87-es Floyd albumot is. Vagy egy fél éve már ráakadtam erre a felvételre TeCsőn, akkor volt egy olyan komment, hogy Gilmour állat jó Stratocsater és Pink Floyd nélkül is. Ja, ez így van. És a fehér gitár ami annyira izom nyócvanas évek, hogy kishazánkban még 95-96-ban is menő volt. Ezzel azt vezetném föl, hogy lehelletnyit túl hangsúlyos a szinti és túl korabeli trendire vágott, bár az eredeti Kate Bush verzióban egyáltalán nincs gitár, vagy még kevesebb. Mondanom sem kell, hogy Busht Gilmour irányából találtam meg.

A számot a Placebo tolmácsolásában inkább ismeri a nép.

Zsömelnyakkendővel, hiper-űr bundeszliga hajzattal az ott Tony Franklin on bass, akit felismertem.

Kék-piros neon fények villódznak, rém trendi lehetett ez akkor, 3 perc után a kamera svenkel egyet, és tisztán látszik egy kék "pizza" felirat. Ha-ha!

És a Cloudbusting c. szám klipje, amit elsőként Donald Sutherland miatt tarottam említésre méltónak. De ennnél sokkal több van benn.e A klipben szereplő kütyü,meg az egész történet emléket állít Wilhelm Reich történetének, a fia szemszögéből. És Terry Gilliam eszelte ki az egészet.

Roger Waters: Leaving Beirut

To kill the child/Leaving Beirut című Japánban megjelent lemezke, amely persze digitálisan letölthető legálisan. Roger 17 évesen -stoppal persze- bejárta Libanont és Törökországot. 1961-ben kedvesek voltak vele az arab emberek.

A szám egy kritika. Az Irak elleni háborúval nem ért egyet Waters. Keményen beszól Blair-nek és W. Bush-nak. Tony és George, így emlegeti őket. Apja Anzionál esett el humanista és kommunista(nyugati értelemben véve!! 1944-ben) létére, 31 éves korában. Roger 1 éves volt. Kiegyensúlyozottan nőtt fel, bár apa nélkül. Ez a hiány végigkíséri egész Pink Floydos és szóló karrierjében. Waters baloldali értékrendet tud magáénak. Roger emigrált Amerikába a 2004-es Fox Hount Act után.

Ezen a felvételen, a 2006-os turnén is ott van Snowy White és Gibson Les Paul Goldtop-ja, jól tolja. A fúvos arc nem tudom ki, de ő is jó.

Bryan Ferry, Colin Hay, Greg Ham. Mi a közös bennük? Zenészek. És még? Persze angolul énekelnek, angol, skót-ausztrál, ausztrál. Ja, az utóbbi kettő a Man at Work tagja volt. NA DE MI AKÖZÖS MIND A HÁROMBAN? A nevük, de miért? Hol a szótár?

Komp Brájen, Szalma Kolin, Sonka Greg - erre varrjál gombot!

Áhh. Na ki maradt ki? Na? Hát Bokor Kati=Kate Bush.

Ez ám a siker. Büszke vagyok magamra. A mai Subba szív IWIW blogpost "Jó nagy verés" névre kerseztelt linkje az én áldozatos kutatómunkám révén juthatott el széles néprétegekhez. Köszi Subba Zsazsa. Mi ez, ha nem kultúrantropológia? Magyar valóság 2007.

David Gilmour: The Blue - Remember that night című dvd, live at Royal Albert Hall, 2006 

 David Gilmour: Comfortably Numb - ugyanonnan 

Láthatóan élvezték a népek.

Kellékek egy nagyon jó koncertdévédéhez:

- Gilmour, aki amellett, hogy mindenen játszik a stúdiófelvételen rátesz még egy pékalpáttal, altszakszi és cümbüs

- fekete Stratocaster, ami klónozva kapható lesz decembertől, Gretsch Duo Jet, Gibson Les Paul Goldtop

- x-mintázatú pánt, ami Jimmi Hendrixé volt és az asszonytól kapta 60. szülinapjára, egyébként akkor jelent meg a cd is

- a fél Roxy Music; Phil Manzanera, Guy Pratt aki civilben Wright veje és humorista

- egyébb hősök a múltból, 2 mikulás; David Crosby és Graham Nash, a régi barát Dick Parry, a Pink Floydból Rick Wright, haverok; Robert Wyatt, David Bowie

- profik a háttérben; Steve DiStanislao, John Carin az egyetlen ember a földön, aki egyszerre turnézgat Watersszal és Gilmourral, tavaly nyáron egyik koncertről repült a másik helyszínre

A '85-ös Live Aid legdurvább bakiparádéja:

1. A hangosítás gyengélkedik, nemigen hallani a szám elején, mit énekel a Roxy Music frontembere, a negyedik perctől már két azaz, 2 darab mikrofonba énekel, szegény. 

2. A dobos eltöri a verőjét, de kér és kap másikat 2 percnél

3. David Gilmour sunburst színű Stratocasterje meghal, de sebaj ott a piros,  cuki rövidgatyás technikus kollégától második nekifutásra, 3:20-nál meg is kapja.

Szám végére nagyon odaillik a "Húúúúu"

Bár londoni, de nyár volt, a sztárok eléggé föl voltak öltözve. Bryan Ferry rém divatos, fehérgatya+vászoncipő=80-as évek amerikájából átszivárgó kombó, idehaza rendszerváltás után is felvették, mindenhova.

Gitáros srác nagyon bedől a kanyarba. Kicsit túljátssza, pozőrnek ott van Byian, Gilmour meg a gitárhős. Jó, meg, ő van ott profiként a lájvéden, de akkor is.

The Who: Baba O'Riley

1971-es album, élőben 1976*-ban. Harmónikával, brácsa helyett. Remek, Keith Moon is élt még. John Entwistle meg még 25 évet, biztos szekszi volt Pete Townshend a világos gatyájában. Ennek a számnak a végén pont nem rombolta le a hangszereket. Állat, ahogy Roger Daltrey megpörgeti azt a mikrofont.

Nagyon sokan feldolgozták a számot, egyáltalán nem véletlenül.

Out here in the fields
I fight for my meals
I get my back into my living
I don't need to fight
To prove I'm right
I don't need to be forgiven

Don't cry
Don't raise your eye
It's only teenage wasteland

Sally ,take my hand
Travel south crossland
Put out the fire
Don't look past my shoulder
The exodus is here
The happy ones are near
Let's get together
Before we get much older

Teenage wasteland
It's only teenage wasteland
Teenage wasteland
Oh, oh
Teenage wasteland
Theyre all wasted!

Nem fogalmazódott meg bennnem előre konkrétan semmi, de amit vártam tőle, az be is jött. Jól éreztem magam mindkét nap a Family Tugedör + nevű rendezvényen. Mert egyszerűen jó volt az egész hangulata. Szétszórakoztam magam a Ludditákon, akik tényleg jók élőben. A Fuck is jó volt. Szombaton Szilárdon voltunk, az is. Aztán a Quimby, szerintem állat. A fő műsorszám, máson nem volt ennyi ember. Hátra álltunk, mert pénteken megsüketültünk, de így meg a fények zavartak. Nem való ez a rákenrdroll életforma egy öreg embernek. Egyik nap sem bírtam végig, mármint nem maradtunk a 2-kor kezdődő koncerteken ott. Körülöttem általában mindenki tombolt, én meg őszinte műélvezettel támasztottam a falat. Kicsit sok volt a hegedű és a megafon, de itt vége is a hibalistának. Ez sem az, tulajdonképpen. Az az érzésem volt végig, hogy nagyon egyben van az egész. Egy remek koncert volt. Találkoztunk sok ismert emberrel, sok volt az érdekes fazon és a Tisza cipő. Kár az Almássyért. Az elsőemeletes kistermi programokra egyszer sem fértünk be. A Livius stand up comedy-je érdekelt volna.

Szombaton voltam szüleimmel kirándulni. Régen voltunk már így hármasban, jó volt az erdő és az ebéd is. Vasárnap meg Apukámat megboldognévnapotoztuk a családdal.

Mert nem az a jó, hogy ma, henem hogy holnap is lesz Quimby koncert. Ma lesz Dalok a konyhából, Ludditák, Pékség, Üllői Úti Fuck, N!gaz, A Kutya Vacsorája. Előtte meg "Kötetlen beszélgetés formájában, Rieger Johanna moderálta beszélgetésen lehet találkozni a Quimby tagságával." Holnap meg Dob+Basszus: A Quimby története Lévai Balázs hosszabb, rendezői változata. Hát Lévai Balázs... Na jó, meglátom. Kutya és Kuba - Stand up comedy (Livius), Szilárd, Marlboro Man, Quimby, Realistic Crew (A koncertek után Miki kever). Ki az a Miki? Ez a Miki ki? Nem ez a legnagyobb gond.

Na ezek összességében eléggé jónak ígérkeznek. A Marlboro Man és a Fuck izgat eléggé, meg a Ludditák élőben.